Mikor mész csak az utcán és bokádig ér a vér, de Te csak mész, már a térdedig ér, követ téged az az átkozott Vér, Chicago-ban vagyunk. A nők zokognak a vörösen fodrozódó folyó partján, mindenhol a kibaszott Vér terjeng, a venice-i pálmafák is, igen, azok is véresek, Vér van a szerelemben és a kibaszott országod is a Gyilkos Vérben nemződik meg. Ebben az atmoszférában hivatott el Jim Morrison...
Szent volt és profán. A hivatalos történeti verzió szerint épp ma 38 éve, 1971. július 3-án találták meg a párizsi lakásában Jim Morrison-t, jobban mondva Pamela Courson találta meg a fürdőkádban, állítólag még meg is borotválkozott a negyvennek kinéző huszonhét éves rock ikon. Vagy belefulladt a vízbe, annyira kész volt, vagy szívelégtelenség vitte el. Elment, jobb volt neki elmenni, pátosszal mondva Janis és Hendrix után ment, meg Brian Jones, igen. Meg mindenki más. Rimbaud és Baudelaire....
Halálával kapcsolatban sokan mondanak sokfélét. Ami biztos, azért volt Párizsban, hogy ihletet kapjon és írjon, de ehelyett depresszió és a whiskey járt vele a nyári Párizsban. Fel is volt puffadva, keveset evett, másnaposságára keményen ráivott, a herkát sem vetette meg az utolsó hónapokban (mondjuk ezt köszönheti P.C.-nak leginkább). Egyébként van egy olyan verzió is, hogy július 3.-án egy Robert Mitchum western-t nézett meg, a Pursuedo-t és ott találkozott egy dealer-rel, aki heroint ajánlott neki, amit Jim elfogadott, belőtte magát és ennyi, titokban viszik el stb. stb. Halála után látták feltünni Párizsban, LA-ben, de még Budapesten is.
A temetése a történet legtitokzatosabb pontja. A tény az, hogy a Pére Lachaise temető hatodik kerületében, a Poet's Corner-nek egy kis félreeső részében áll a sír. De hogy benne fekszik e Jim Morrison, az rejtély. Július 5-én temették el, elvileg. Öt ember vett részt a temetésen: Agnes Varda, Bill Siddons, Jaques Demy, Alain Ronay és Pamela Courson. Ők azok, akik tudhatják, benne volt e Jim, avagy nem. A temetés rövid volta után 48 órával közlik a halálhírt...
Kérdés, hogy van e értelme olyan verziókat komponálni, miszerint Morrisonék kitalálták ezt, hogy valamiféle új életet kezdhessen, rajongók nélkül...? Vagy egyátalán összegezni kell magunkban az életművet és szeretni.
Tizenkét éves koromban hallottam előszöt Doors-t. A Break On Throught annyira megfogott, ráadásul ének óra előtt a barátom rakta be szünet végén, tombolt az osztályteremben a másik oldalra törjünk át, az az akkor még annyira nem bluesos, de mindenképpen zseniális hang illetve hangzás. Az, hogy a zenének lehet karizmája, az ugye megvan?!? Na az a zene akkor nekem annyira odabaszott, hogy azóta. Kevés zene volt rám olyan hatással, ami azóta is ilyen intenzíven tartana.
Még a Soft Parade albumot is szeretem, még ha azok a fúvósok, amolyan buzis hangzást adnának némely számnak, nem beszélve a Doors utolsó albumáról, ami a blues műfajának egyik csúcspontja. Meghozta a hangzást a sok évnyi Chivas Regal, persze, de akkor is.
És mitől nagy maga Jim Morrison? A blues és a költészet benne egyesült. A szexualitás oltárát is ő faragta ki a zenében. Az egyén vállalása, a szólásszabadság zászlóvivője.
A Gyíkkirály.
"Egy nagy tüzes üstökösnek, egy hullócsillagnak látom magamat. Mindenki megáll, felnéz és elakad a lélegzete "Azt nézd meg!" Azonban akkor – huss, már el is tűntem… és soha többé nem fognak olyat látni, de nem is lesznek képesek elfelejteni engem – soha." – Jim Morrison
________
És akkor még egy kis személyes élmény. Tavaly voltam Párizsban, elsétáltunk a Pére Lachaise-be, új sír, kordonok, rendőr. Első hallásra ez rémes. Be lehetett mászni a kordonon túlra, csak a rongálások végett vannak kordonok, a rendőr meg a mobiljáról nyomatta a Backdoor Man-t. Hagytam ott ereklyéket. Zoli barátom saját képét küldte, rajta a 'Kösz, Jim!" szöveggel, Csongor cimborám egy szál barna szofit küldött, véletlenül ő is annyit írt rá, hogy "Kösz mindent!", én meg egy Jolly Joker kártyalapot dobtam a sírra, vélatlenül én is megköszöntem valamit.
________
Hatodik parancsolat: Tiszteld a régi mestereket
Leszolgáltam inaséveimet
Álltam tengerek és óceánok partján
Vándorlegényként bejártam idegen országokat hogy tanuljak
Ahogy illik
Szolgáltam költőket kilestem színészeket
Szidtak rendezők tánctanárok korrepetitorok
Szívta a fogát miattam sok jó zenész hangmérnök
Szenvedett többféle énektanár szerkesztő
De nincs menekvés
Neki kell fognom mestermunkámnak
Hol vagytok hőseim
Ki mutat utat nekem
Vége a zenének
Mi értelme a túlélésnek
Ki az, aki ezt kibírja
Hol vagy József Attila
Tíz év és senki sem olvassa amit írtál
Tanításaid idáig elvezettek
Ahogy kérted követtelek
De most mi legyen
Mi lesz velünk velem
Furcsa dolog amikor az ember még a Mestereit követi
Nehéz kikerülni az utánzást megúszni az összehasonlítást
Kaphatsz indíttatást a Kextől
Vigyort pimaszságot jó pózokat Jaggertől
Sistergő sorokat József Attilától
Bánat fölött mosolygó bluest Muddy Waterstől
Dallamot táncot mesét Ian Andersontól
Még személyes tanácsokat is Ginsbergtől
Felszabadult emberszeretettel teli nevetést Fellinitől
Vagy cselekvési formát Stingtől
Egy jó löketet Bob Dylantól
De arra hogy mit kell tenned nincs minta
Gyerünk Jim Morrison mássz ki párizsi sírodból
Ha egyáltalán ott vagy még és gyere ide
Miket üzengettél
Elrejtőzzünk a zenében hogy felfedhessük magunkat
Befogadunk vigyázunk rád tűrjük szeszélyeidet
Csak vezess minket
Nézd Dylan Istenhez futott nem törődött velünk
A maga útját járja
Nem érdekelte hogy hiszünk benne és figyeljük őt
Senki se higgyen egy rock and roll sztárban
Hogy nézne ki Jimi Hendrix 57 évesen és mit csinálna ezek között
Lennonnak egy hülyét küldött a végzet hogy kicsúfolja
Viszockij már majd' húsz éve odaát vodkázik
Tom Waits egy hintaszéken kinyúlva nyöszörög és röhög Amerikán
Kéne már egy csokoládé Jézus
Velem csak jót tesz
Jöjjön már egy csokoládé Jézus
A lelkem boldog lesz
Mindig szerelmes leszek abba aki olyan mint amilyen én szeretnék lenni
És ha bántják őt az mindig én is vagyok
De ha én olyan lennék mint te és te olyan lennél mint én
Nem változna semmi
Utam nagyobbik részét megtettem
Írtam énekeltem játszottam
Mestereimet megtiszteltem
De amire várok még mindig sehol
És már alig van időm
(Hobo)
