Vaste!

 2009.08.10. 14:59

"Az élet káprázat." (Cseh Tamás) 

A 75 éves Vitár Robi bácsi

 2009.08.06. 20:29

A TeleSport! Felkiáltójel!

 

Vitár Robi bácsiról legendák kerengenek, mint például mikor Afrika Kupa meccset közvetít és aszongyahogy 'a kilences számú játékos passzol annak a fekete fiúnak!'. De mondott olyat is, hogy 'És most 22-es számmal beáll a 22-es játékos.' vagy 'Tizenegyes, érdekes döntés. De lássuk csak, az argentinok újabb támadást vezetnek, szinte lekopírozzák az előző akciót és tizenegyes újra. Azaz bocsánat, az előző ismétlése volt.' Mindezt egy rekettes hang tolmácsolja és ha néha nap feltűnt a képernyőn, akkor ott a pecsétgyűrű és a szódásszifon szemüveg, mint jelentős attribútum díszelgett Robi bácsi fején. Jellemzője az volt, hogy mindent eltudott baszni, de minden egyes elbaszott mondata, tette a néző/hallgató részéről valami csodás tolerancia által elhalt. Jól állt neki. Egyébként az egész bácsi a Kádár rendszer emblematikus kommentátora, hiába Vitray vagy a szép emlékű Knézy Jenő. Szerencséje is, hogy azidőtájt ez az egy sport szerkesztőség volt, ott meg tudott ragadni, illetve az ifjú titánoknak volt még szívűk nem kitúrni őt. Emlékeim szerint egy ideig a Eurosport magyarosítása után is fel-feltűnt kommentátorként, valószínű, hogy Afrika kupa meccset akkor közvetített. Robi bácsi egyébként könyvtárosi diplomával a kezében lépett ki az életbe 1954-ben, hogy aztán munkát vállaljon a Magyar-Szovjet Társaságnál, illetve a Népművelődési Minisztérium Gorkíj Könyvtárában, de jött a forradalom és sikerült munkát kapni a Magyar Rádió és Televíziónál. Szerkesztett aztán lapot is, de ami fontos nekünk, hogy megszerezte a Testnevelési Főiskola sportszervezői oklevelét és ami még fontosabb a MÚOSZ sportújságírói akadémiájának papírját. Innentől egyenes út vezetett a Telesportba. Televíziós életútja igen kacifántos, de ez minket/engem nem érdekel. Egy a fontos. Robi bá ráállt a focira és még a téli olimpiai számokra, mint északi sí, síugrás, de szerette a ritmikus sportgimnasztikát is.

És mi végre írom mindezt. Mert olvastam a napokban róla itt. Valamint megtudtam, hogy Robi bácsi 1934. augusztus 29.-én született, ami azt vonja maga után, hogy kicsit több, mint három hét múlva lesz 75 éves. De mivel addigra úgyis megfeledkeznék róla, hát álljon itt a megismételhetetlen, utánozhatatlan, egyszeri és zseniális és 75 éves Vitár Róbertért vagy Vitár Róberthez eme post. Szeretünk Robi bácsi. 

 Itt valami zseniális Robi bá...

 És itt is feltűnik a hangja...

K. Dezső a Bakonyalján

 2009.08.06. 16:57

Aranylott a repce, magasra nőtt a gólyahír a Bakonyban azon a tavasszal, mikor a távolba vágyás fojtogatta a magyar embert. K. Dezső a Bakonyalján sétált a homokbödögei határban, magát kicsit indiánnak képzelve s a puha, földes úton patanyomokat követett afféle szent meggyőződéssel, hogy óriási tehéncsordára lel. Unatkozott. Messze ábrándozott a magyar ugaron magát egy pusztai vadlóra képzelve, aki végzi a természet rá mérte törvényét. Egészséges, jó embernek hitte magát ott a lovon, egyenesnek, egyszerűnek. Közben az Öreg-Séd patakon keresztül lépve szentimentálisnak is érezte magát egy kicsit és beleesett a szokásos dilemmájába, hogy ő valójában milyen ember is,

miközben a földes út ketté vált.


KE
FÉLJEN HORN GYULA!

 

Szegedi csoda ez. Gondolom 1994-es év utáni négy éves periódusban keletkezett a graffiti magva, majd eljött a narancskor hazánkba, erősödött a jobboldal s félelmet akartak kelteni, nemcsak Horn Gyula bácsi lelkében, hanem a cucialisták lelkében is, de mindezt megtörte a buddhista szellem, aki felül tud és felül tudott emelkedni a kábé tíz éves politikai acsarkodáson.

Tanulság: szeretkezzünk, ne háborúzzunk!

Na meg gyors egy kis maximálisan személyes, de rá álltam a tubákra, Svédországban a lakosság 20%-a tolja és nem is NATO tagok. 

Pisont István a legnagyobb király, ugye, akkor figyeljük az első gólt, ez egy ápdét, a videó sajnos csúnyán ér véget, de egy kuriózum még van, az pedig Gulyás László szlogenné vált káromkodása: "Akutyafáját!"

Keresztutak

 2009.07.25. 00:50

Nap, mint nap, tegnap is, ma is, holnap is.

Nem bírom sokáig, na, de nem azért jöttünk itt ma össze, hogy sajnáltassuk magamat. Csak hát közlekedni nehéz, ez már megtanultam, azt is megtanultam, mikor kopottabb középen s mikor a szélén a gumiabroncs, hogy ennek mi az oka, hogy ezt hogy kerüljük el, meg a gumiabroncsot helyesen mosni, na ezt is tudom már, a fékfogyadékról nem is beszélve, de a kereszteződések valamiért egy olyan prioritást élveznek a KRESZ-ben és az életünkben is, hogy az valami elképesztő. Nem beszélve, ha valami nagy vasjármű is közbe jön. Erről József Attila többet tudna mesélni, ha ismerte volna a KRESZ-t, de nem ismerte. Meg a híres költő és még híresebb rockzenész azt mondja a fentebb emlegetett problémáról, hogy

"A Keresztút
a hely ahol a szellemek
laknak
hogy belesuttogjanak
az utazók fülébe
és felhívják figyelmüket sorsukra"

De ez a rohadás keresztút, legyen az bármelyik, már sok embernek okozott komoly fejtörést. Általában az a megállapítás igaz, hogy bizony a keresztutaknál az ördögök lakoznak, s aki szerint ez így van, az bizony össze fog futni azokkal az ördögökkel.

Mint például Robert Johnson. Ő nem más, mint a mindenkori legnagyobb blues zenész, aki az igen rasszista USA méginkább rasszista déli részén látta meg a napvilágot, s kezdett el zenélni. A legenda szerint egy szerető férje mérgezte meg, de lehet, hogy szifilisz vitte el 28-30évesen. S miért volt korának legkirívóbb életű zenésze? Nem másért, mert eladta lelkét az Ördögnek a 61-es és a 49-es országút kereszteződésében.

 

Na, ennyi. Nagyon könnyű imádni ezt a sztorit, még ilyen semmitmondó párhuzammal is. Ha nem kortyol bele a szaharinos whiskey-be, akkor megpusztul pár év múlva egy rakás narkóval a szervezetében, de csinál még húsz számot, köbö. R'n'r sztárnak születni kell. Tessék nézni ki-mindenkit indított meg az öreg Robert papa sztorija meg a keresztút. Néha olyan jó lenne odaadni az Ördögnek az életünk, mert mit ér ez a rohadt napranap-hétrehét, máskor magasztaljuk az egyszerűségben rejlő csodát.

Fernando Pessoa

Keresztút
 
 Elfelejtek minden téveteg órát...
 Az ősz telepít bánatot a dombra,
 Rőt-lilával a vízpartot bevonja...
 Ostya az út, a döbbent lelkek ostyák...
 
 Megtörtént ez a táj, sírjai ontják
 Nimfák orgiáját... Arcod égboltja
 Búza-arany, s árkád alatt susogva
 A színeket húnyó kévék kioltják...
 
 Klastrom mélyén foglyul esett a fény,
 A húnyt extázis gyűlöli a vágyat,
 Fedélzetről megcsodált szigetén
 
 A napot fáradt, hűlt létemnek adja,
 S a tarka ősz halottas vonulás csak,
 Fülsértőn zenél zsibongó utamra...

 
 Lackfi János fordítása

[és akkor még Kresz Gézáról egy szót sem szóltunk]

Racionális mérőedény

 2009.07.23. 10:43

 

"Ebben a mondatba harom hiba van."

Az 'Ad Hoc Jelenség'

 2009.07.16. 16:08

Az úgy van, hogy az ember gyerekkorában tele van tervekkel, álmokkal, célokkal. Aztán telik az idő és végül minderre csak szépen és egy kis cinikus mosollyal a szája szegletében emlékezik.

Ma már az ember - jelen esetben én magam - nem álmodik, nincsenek nagyívű tervei, leszokott az álmodozásról. Ma már csak a maga szabályai és kisebb, de annál fontosabb igényei mentén szeretne beilleszkedni ebbe a társadalomba és ha arról van szó, akkor belülről bomlasztani, de mégse olyan hittel, mint volt. Annak idején az ember - jelen esetben én és még néhány kedves barátom - hitt a színházban, a művészet ezirányú önmegvalósításában és annak egy rendszerébe való beilleszkedésében. Aztán rá kellett jönni, hogy a professzionális színház is kicsit olyan, mint kurvának állni pénzért, de mi van, ha csak szeret az ember b.....

Jobb az út mentén, a föld alatt, kicsit másképp, előőrsként futni, kullogni hátul. Most egy vers következik 2003-ból, felvételi hajnalából...

 

 

 

[a Kilimandzsáró]

a Kilimandzsáró karnyújtásnyira lévő csúcsai
tisztelet a csúcsoknak
tisztelet a Kilimandzsárónak
tisztelet a karom ívének
a lépéseim emléke amik voltak
amik lesznek
és a csúcs precíz álom
amely 1 oltár marad örökre de így jó
kísérletezni, hinni, szeretni
látni és bölcsnek maradni
józannak, ítélőnek
és sosem félni, kételkedni a csúcsban

a lábaim megvannak
és lépni akarok velük
mert tudok lépni
és akarok
kézen fogva, szeretve

az idő eljön, a zászló a kezemben
mindjárt

tehát hinni, szeretni, tisztelni, akarni
és bölcsnek maradni

mint a Kilimandzsáró

és aztán bölcs elégedettséggel
az eget akarom ágyamba csalni
aztán Asztrovként dobnék pénzt orra alá
elfajzott, elzüllött, halott Asztrov

az égben már barátaim csábítom vissza
jó, jó, öngyilkosok leszünk, a Szajnába öljük magunkat
és akkor
holnap hajnalban

a legsúlyosabb mondat
bazmeg, én még ilyet nem láttam

vagyis

„kacagd ki azt a buzgót kinek a mély kell”

tisztelet mindenkori környezetem atomjainak
hogy tért formálnak életemhez
és fejlődni kényszerítik agyam, életem, világom!
tisztelet nektek bölcs atomok!

holnap hajnalban az utolsó lehetőség

(évezredek múlva)
és visszautasítom

játszani akarok….holnap hajnalban

HÍVŐ, OLTÁR, TEMPLOM, SZÍNHÁZ
 

Elmúlt éjfél, én egy fa tövében izzadtam bele a földbe a napom, a hetem, az életem. Közben a Bori énekelt, ami nem tartozik az új, épp aktuális megvilágosodásomhoz, viszont a bogarak keresztül-kasul rajtam, végig a szőreimen, a bőrömet tapintották, én meg nem akartam felkelni sosem. (na szóval egy nagyon szép, már-már transzcendes rosszulléttel emlékeztem az elmúlásra)

Ez sikerült, hol vagyok, Úristen a méreg?!
Már kinyitottam a szemem, fenn vagyok, beszélek.
Újra élek és e látomány álom volt csupán.

Ki az aki ebben értelmet talál?
Az emberek irigyek és örülnek,
hogyha látják, hogy veszt a másik,
te ne legyél ilyen, ha kell egy jó tanács is.

Kiáltvány egy kiáltványhoz

 2009.07.12. 19:39

"Neked törvény, nekem töltény kell
Neked törvény, nekem töltény!"

Ahhoz, hogy kimozduljunk a hedónia penészvirágainak nagy-nagy mezejéről, meg kell, hogy szorítsuk saját kis hajunkat, mint a báró, aztán lehet gondolkodni. Véleményem szerint a közös értékrend, a közös gondolkodás és egy kis excibicionizmus kell. Semmi több.

1. Meg kell határozzuk, hogy mi az, amit csinálni akarunk, elhelyezni magunkat a-tól z-ig valahol iótában, megmondani mi az, ami nekünk büdös, mi az, amitől viszket a picsánk, mi az amiből elegünk van, mi az, ami ellen szavunk is van. Mit kínálunk, nyilván semmit csak egy utat meg magunkat, mint útitársakat.

2. Meg kell határozzuk, hogy az a valami, amit el akarunk mondani és hogy azt hogyan mondjuk el. Angolul, franciául, magyarul, honlap, újság, illegál rádió, utcai hőzöngés színekkel, szavakkal falakon, kultúráltan, de mégis emészthetően, kerülve a szánalmas, mű-művészi lózungot, hőzöngöt.

3. Meg kell határozzuk a stratégiát, ki kell érdemelni a figyelmet, hogy mikor már figyelnek, na akkor elmondani azt, amire már akkor oly rég óta készülünk. 

Szerintem nagyjából ennyi.

Na meg az, hogy "kis lépés ez az emberiségnek, de óriási lépés nekünk!"

 

Két dolog miatt is írok most váratlanul és tarthatatlanul. Az igazság az, hogy ezek a dolgok nem tűrnek halasztást, ezért feltétlen a Szomszédok előtt még elkezdek pötyögni. Kezdem azzal, ami istenhitemet tekintve fontosabbnak tünik, miszerint a nagy Jean Caulvin 500 éve ezen a napon láttam meg a napvilágot a franciaországi Noyonban. Az öreg és nyakas Kálvinnak a megítélése az elmúlt 500 évben igen érdekes. Nem az a tipusú borozgatós, mulatós, könnyed jellem, mint reformer társa Luther. Kálvin magába húzódó volt és annak ellenére, hogy több forrás kegyetlennek állítja, ezt már a hiteles források is tagadni tudják. Nem ő küldte máglyahalálra az unitárius vallás alapítóját, Szervét Mihályt Genfben és Sütő András Ádvent a Hargitán című műve is kissé hiteltelen történelmi szempontból. 26 évesen írja fő művét A keresztyén vallás rendszere, ami mentes a demagógiától és a református vallás alapdokumentumának tekinthető. És teológiai szempontból a legfontosabb tétele a predesztináció, vagyis az eleve elrendelés. Max Weber gondolta ezt tovább, mint a protestáns társadalometika alapkövét. A teológiai tétel azt mondja ki, hogy minden ember már születése előtt eldöntetett, hogy gonosz vagy jó, példás értékekkel megáldott életet fog tanusítani, de ezt a halandó ember nem tudhatja. Viszont sejtheti ez a halandó, hogy ő bizony nem gonosz, hanem a jó, példás értékeket hordoz magában, ezért úgy is cselekszik. Vagyis Kálvin János predesztinációja a társadalom jobbá tételének egyik alapköve. Köszönjük János bátyám.

A másik nagyon fontos dolog a következő:Cerambyx cerdo, vagyis a Nagy Hőscincér. Ma hazaérvén a kertben lévő őszibarackfákhoz sétáltam, őszibarackért. Erre mit látnak szemeim, két hőscincér éppen a természet rámérte egyik legszebb dolgát végezte. Kis hőscincéreket nemzettek a mi barackfánkon. Nagyon áttetsző dolog ez. Ugyanis, ahogy a Wikipedia írja a hőscincérek jóformán kihaltak Közép Európában, erre én látok itt rögtön kettőt, rögtön nemzéskor Észak-Bácskában. Viszont (idézem a Wikipédiát): "...az egészséges fákat rendszerint elkerülik. Ha mégis megjelennek rajtuk, az olyan károsodásra utal, ami töbnyire másban keresendő." Szóval bajban az egyik őszibarackfánk. Mindenesetre hátha ide rakja le a leányka a kis petéit, a fakéreg alá, ami azt jelenti, hogy még legalább 3-4 évig ott nyomulnak a fa törzsében és csak aztán bújnak elő egy májusi napon 'a kicsik'. Jó lenne, ha majd mikor 30 éves leszek egyszercsak kijönnek a kiscincérek, de sajnos közben zabálják a fa törzsét.De szép bogár. Szép nagy. Azt írja a fentebbi hivatkozás, hogy Európa legszebb bogara. Szerintem is. 
 

(végre egy) Novella

 2009.07.10. 01:49

 [Zenét indítani, aztán lehet olvasni. Talán az a címe, hogy 'Steril szív', talán, műhelymunka]

EURO CUP 1992

 2009.07.09. 01:29

 

1992-t írunk, foci eb van meg olimpia, de ami ennél is fontosabb, hogy ehhez az évhez kapcsolódik az én első számítógépen játszható focis játékom, az Elite Systems remekműve, az EC 92. Igazából az én IMB 286-osommal lehetett akasztófázni, egy Forma 1-es játékot nyomatni, na és az EC92. Nyolc válogatottból lehetett választani, megjegyzem, már akkor is a franciák, persze, ha lett volna egy Kiprich-Vincze Pilu-Kovács Ervin féle magyar válogatott, akkor kérdés nélkül őket választottam volna, na mindegy. A játékot lehetett egy klaviatúrán ketten nyomatni. A játék kurva egyszerű volt. A négy irány, ugye, senkinek nem jelenthet gondot, illetve rúgni lehetett, passzolni és becsúszni. Fel lehetett rúgni a bírót is, aki azonnal kiállított téged, de a legcélszerűbb akkor is az volt, hogy tulajdonképpen mindenhonnan tűzelni kellett. Emlékszem szoros meccseket tudtunk játszani, mígnem be nem jött a Sensible Soccer, ami aztán új dimenziókat nyitott valamikor a 90'es évek közepén. 

Na, de visszatérve az EC92-re, a legeslegdurvább mutatványa a játéknak a következő. Le se merem írni, itt a videó. A lényeg, hogy minden második meccsen megjelent ez a férfi szemnek tetszetős jelenség.  Na, tessék röhögni!

Ugye ez egy nő, jól látom?!? A biztonsági meg elintézi.

Szomszédok limerick II.

 2009.07.07. 23:07

Megérkeztünk a Szomszédok limerick második részéhez, ahol szemügyre vesszük Szikszay Etus keramikust és az ő idegesítő unokáját, Magenheim Julcsit. Előbbi s utóbbi is magánzó, mégis körbe veszik magukat férfiállatokkal, gondolok itt Virág doktorra, Józsira, a zöldségesre vagy Kozma Jocóra, a tipikus KISZ-ben felcseperedett kádár-rendszeri ikonra. És ez az a poszt, ahol emlékezünk a Kádárra azzal, hogy leírhattuk kis betűvel a rendszerét, N. Ernő után.

Szomszédok limerick I.

 2009.07.06. 23:00

Néha napján rettentően unatkozom, ami egyedül életvezetési tapasztalatokat ad nekem, az a Szomszédok. Egyrészt, mert tök jó látni, hogy a fene nagy retro érzés hiábavaló, hisz jóformán semmi nem változott húsz éve ebben a tetves országban, másrészt meg imádom. Na, most a szereplőket egytől egyig szeretem, kiváltképp Sümeghyt, Kutyát, Vágási Ferit, Jankát, Bőhmöt, Takit meg Lenkét, ezért mindegyikről írni fogok egy tehetségemhez mérten közepes, de bizonyára vicces limericket. A limerick ugye ez. Minden napra jut kettő...

életfilozófia kis é-vel III.

 2009.07.04. 11:08

"Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek."

/William Blake/

....mert az Ember bebörtönözte magát!

38 éve halt meg Jim Morrison

 2009.07.03. 12:45

Mikor mész csak az utcán és bokádig ér a vér, de Te csak mész, már a térdedig ér, követ téged az az átkozott Vér, Chicago-ban vagyunk. A nők zokognak a vörösen fodrozódó folyó partján, mindenhol a kibaszott Vér terjeng, a venice-i pálmafák is, igen, azok is véresek, Vér van a szerelemben és a kibaszott országod is a Gyilkos Vérben nemződik meg. Ebben az atmoszférában hivatott el Jim Morrison...

Biztonságos Magyarország

 2009.07.01. 17:04

Ezt még muszáj megmutatni mindenkinek, nem beszélve a két néniről, akiknek mosolya igazolja, hogy az öregeknek is van humorérzékük, másrészt Májkell énekel alatta, de visszatérve a két nénire, tessék megnézni az arcukat. Szerintem ez a két arc pozitívabb jövőt jósol ennek a Kárpátokkal korlátolt nemzetnek, mint a BUX index emelkedése, az infláció csökkenése vagy a kisebbség kedvezőbb megítélése. 

Kezüket csókolom.

életfilozófia kis é-vel II.

 2009.07.01. 11:33

Természetesen az életfilozófiákat a Szomszédok fogja majd leginkább szolgáltatni, mint most is. 110. fejezet., Bőhm bá már sehol, a kis olvasó szoba kocsmába megy át, Janka örömére, de Sümeghy nem hagyja és a végén, respektálva a Bőhm által hagyott ürességre, azt mondja, hogyaszongya

Sic transit gloria mundis

 (Sümeghy Oszkár Bőhm bá után szabadon)

avagy 'Így múlik el a világ dicsősége', na tessék.

 Most valami tejfehér köd száll le a nyaramra, más meg duzzad, duzzad...

Rnr

 2009.06.23. 23:58

....ha végig megyek rajta!

 2009.06.23. 10:58

Minden bizonnyal ezen szócsövem leginkább néhány nap múlva fog világhódító útjára indulni, de ha már ennyire undorodom az első tagmondattól, szócső, világhódító, minden bizonnyal, erre vigyáznom kell, szóval Vágási Ferenc a kezdet és a vég és a Kezdet és a Vég nem játék, újat húzni vele nem illdomos, aki megteheti az nem más, mint az öreg Janka néni.....de mindegy is. Jankáé minden tiszteletem, Vágási a magyar bretpitt, de akik élni tudnak, tudtak -és itt most hadd engedtessék meg a múlt idő, mert ha a valós élettől el is szakadok és ha a Szomszédok jelenti azt a gazdatestet, aminek emlőin növögetünk bele a világba, akkor is- Böhm bácsi a góré és Oszi bá és Kutyi bá azok, akiknek lennünk kell. Takit nem elemezem bele ebbe a helyzetbe, mert bár itt lenne a helye, ebben a csodás fantáziában, de neki Lenke mégis csak az az út, amin végig kell menni. 

Álljon ez a poszt annak örömére és emlékére, hogy itt a nyár, ami az én részemről a nyugodt visszahúzódást jelenti majd, az egy pohár borokat, a két üveg söröket, a semmi többet, regenerálódás, tisztulás, utól érés, hogy aztán sok év múlva végig mehessek az Akácos úton... 

 

 "Drága Ölebem!" - Sümeghy Oszkár 

 

Update: és ha már egyfajta párhuzamot vélek feltételezni a csodás férfi élet és Sümeghyék között, akkor álljon itt a Mester egy képe, leginkább megdöbbenést kiváltva, de ne feledjük, Ő a góré a fiúk között a kezdetektől, éljen soká Bőhm bá, létünk pórázának jószívű tartója...

életfilozófia kis é-vel I.

 2009.06.14. 11:46

A tiszta, kiegyensúlyozott és átlátható blogolás következetes betartása elleni betartásom által született rovat indul, ami rorschach tesztként funkciónál leginkább...

 

"Hazug frázisok, hangzatos szavak, üres locsogás - mindent összevéve körülbelül ez az, amit korunk politikusaitól kapunk. A forradalmak egyszerűen őrségváltások: utánuk ugyanazok az ambíciók, korrupciók és gazemberségek költöznek vissza abba a lakosztályba, amelyből az előbb kiköltöztek - és mindez mennyi rombolással és költséggel jár. Ha körülnézek és elfogulatlan véleményt keresek, még véletlenül sem találok. Az emberek vállalják a kockázatot [!], és kompromittálják magukat a jövendőbeli állások reményében... Hosszú távon az ember teljesen elveszti illúzióit, kiábrándul mindenféle hitvallásból, eltűr bármiféle hatalmat, és teljesen közömbössé válik minden politikai szenvedély iránt. Valamennyi íróbarátom így van vele, Flaubert is, én magam is. Az ember rájön, hogy semmiféle ügyért nem szabad meghalnia, el kell viselnie minden fönnálló kormányt, akármilyen ellenszenves is - semmi másban nem szabad hinnie, csak a művészetben, és nem szabad mást vallania, csak az irodalmat. Minden más hazugság és csapda."  - Gouncourt fivérek mondták

Feljegyzés tanuláshoz

 2009.06.14. 11:29

Kedves kis senkiházi, te, aki ezt majd olvasod,

 

el se hiszed, mily nehéz innen. Konkrétan azért, mert tanulni kell, egyszer, nem süt a nap, kétszer, harmadjára meg az, hogy sose süt ide, de ha most kinézek eme gyönyörű és fehér tűzfalra és szemem legalább négy emeletnyire emelem, akkor láthatom reményem, mert ott tüzel a Nap és csak arra vár, hogy ebből én erőt merítve nézem, hogy lássam, majd érezzem, hogy érezzem, hogy meleg, hogy nem vagyunk egyedül, nosza, öleljetek meg...

 

Olvass verset, mert ez most fontos nekem, ezenkívül meg ennyi...

 

 

Székely Szabolcs: Napraforgó

Először az zavart, hogy itt nincs előszobánk.

Ki itt belép, belénk lép, ajtónk ha nyitja ránk.

Ki itt belép, az egyből szobakonyhánkba lép:

belátja kis lakásunk húsz négyzetméterét.

S aztán a fény hiánya. Mióta itt lakunk,

az utcafrontra nincsen kilátni ablakunk,

a tátitányi garzon belső udvarra lát,

átszűri félhomálya az egy plusz fél szobát.

De hogyha szép idő van, úgy fél három felé,

kiállhatunk a gangra, albérletünk elé,

és egy kávéra gyújtunk, és nézünk fölfelé,

mert tudjuk, épp ilyenkor, úgy fél három felé

a napfény tükröződik egy felsőbb ablakon,

s a fényben megfürödni ez éppen alkalom,

mert épp ránk tükröződik, ha félórára csak,

egy hosszú mandinerben míg lassan elhalad

útjának félköríve, csak félórát talán,

hogy így tükrözze hozzánk égboltos ablakán

leendő sok lakásunk, ahol még más lakik,

megannyi hollevésünk visszhangos házait,

hová a többi házból tovább és így tovább,

egy tükrözésbe mossa az ablakok sorát

hol nincs is tükrözés már, és nincsen trükközés,

csak fény van és hiánya, a túl sok túl kevés,

vakító félhomálya áttetsző foltjain,

garay utca ötven, gangos némafilm.

 

Hej

 2009.06.11. 11:42

 A kezdet kezdete, mikor nincs semmi. Majd lesz. Az út meg itt van.

És puskatussal és égre a kéz
és bajonéttal és tovább
és mindig hej,
és nem krumpliért, sem pedig paszulyért,
de mindig hej,
mint ágyban a kisasszonyok,
úgy döglenek a csillagok

Három szabálya van a halálnak,
a bakra elsőnek - piros szekér -
s a fű alatt hej,
balgaság, vakhit van ott is,
a fű alatt,
és végül hej-hej-hej-hej, he-e-hej,
Szántó János odavan,
Baksa János odavan,

Megvasalt talpú száz piros szekéren
fényes zászlóval igazán csakugyan,
és akit hej,
és akit - míg a lovat verte - meglőttek,
az nincs ott hej,
a végnek is a végénél,
a véglegvégleg végénél.

És mindig csak végig,
a legvégéig,
a végnek végéig,
igazán, csakugyan,
és ott aztán hej,
a kő kemény lesz és a vaj puha,
és nincsen más csak igazán,
és nincsen más csak csakugyan.

És mindig csak végig,
a legvégéig,
a végnek végéig,
igazán, csakugyan,
és ott aztán hej,
a kő kemény lesz és a vaj puha,
és nincsen más csak igazán,
és nincsen más csak csakugyan.

 

 

 

 

 

intertext1

Húzd ki magad...

vagyis bizonyítéka annak, hogy önmeghatározni milyen fontos dolog!

Húzd ki magad
magadat a sorból,
ne lógasd az orrod
mert valaki megorrol.

Töltsd az idődet
magától csak múlik,
elfogy mint másé
minden rajtad múlik.

Szigorú a képlet,
feladhatnád máris.
Az utca a megoldás,
lejár oda más is.

Szigorú a képlet,
feladhatnád máris.
Az utca a megoldás,
lejár oda más is.

Fagyaszd be az árát
minden mozdulatnak,
bátran adjad ingyen,
amit neked adtak.

Töltsd az idődet
magától csak múlik,
elfogy mint másé
minden rajtad múlik.

Szigorú a képlet,
feladhatnád máris.
Az utca a megoldás,
lejár oda más is.

Szigorú a képlet,
feladhatnád máris.
Az utca a megoldás,
lejár oda más is.

 

süti beállítások módosítása