Már egy hete nem dohányzok és e csodás erénynek hódolatúl, miszerint kitartásom hihetetlen erősnek bizonyul, hát megemlékezem. Egy szálat mondjuk elszívtam a Gesztenyésben. De az jól esett. Ültem a sörömmel, a söröm meg én, szenzációs páros, és akartam félrészegen, az asztalon könyökölve nézni az újjaim közt egyensúlyozó nyúlánk cigarettát. Aztán a szálkás füst. Meg a félhomály. Csocsóasztal, kancsó, fél pofon, öngyújtó egy asztalon. Aztán ennyi. Ez az egy eset volt. Most azt várom, mikor támad újra a kényszer meg a vágy. Aztán a választás. Lemondás.

Viszont kurva sok csokit eszem.