Minden bizonnyal ezen szócsövem leginkább néhány nap múlva fog világhódító útjára indulni, de ha már ennyire undorodom az első tagmondattól, szócső, világhódító, minden bizonnyal, erre vigyáznom kell, szóval Vágási Ferenc a kezdet és a vég és a Kezdet és a Vég nem játék, újat húzni vele nem illdomos, aki megteheti az nem más, mint az öreg Janka néni.....de mindegy is. Jankáé minden tiszteletem, Vágási a magyar bretpitt, de akik élni tudnak, tudtak -és itt most hadd engedtessék meg a múlt idő, mert ha a valós élettől el is szakadok és ha a Szomszédok jelenti azt a gazdatestet, aminek emlőin növögetünk bele a világba, akkor is- Böhm bácsi a góré és Oszi bá és Kutyi bá azok, akiknek lennünk kell. Takit nem elemezem bele ebbe a helyzetbe, mert bár itt lenne a helye, ebben a csodás fantáziában, de neki Lenke mégis csak az az út, amin végig kell menni. 

Álljon ez a poszt annak örömére és emlékére, hogy itt a nyár, ami az én részemről a nyugodt visszahúzódást jelenti majd, az egy pohár borokat, a két üveg söröket, a semmi többet, regenerálódás, tisztulás, utól érés, hogy aztán sok év múlva végig mehessek az Akácos úton... 

 "Drága Ölebem!" - Sümeghy Oszkár 

Update: és ha már egyfajta párhuzamot vélek feltételezni a csodás férfi élet és Sümeghyék között, akkor álljon itt a Mester egy képe, leginkább megdöbbenést kiváltva, de ne feledjük, Ő a góré a fiúk között a kezdetektől, éljen soká Bőhm bá, létünk pórázának jószívű tartója...