Megérkeztünk a Szomszédok limerick második részéhez, ahol szemügyre vesszük Szikszay Etus keramikust és az ő idegesítő unokáját, Magenheim Julcsit. Előbbi s utóbbi is magánzó, mégis körbe veszik magukat férfiállatokkal, gondolok itt Virág doktorra, Józsira, a zöldségesre vagy Kozma Jocóra, a tipikus KISZ-ben felcseperedett kádár-rendszeri ikonra. És ez az a poszt, ahol emlékezünk a Kádárra azzal, hogy leírhattuk kis betűvel a rendszerét, N. Ernő után.

 Etus a művésznő, drága,
soha nem áll be a szája.
Csinál kályhákat,
kerámiákat,
manír és cinizmus bája.
 

A bájos Mágenheim Csibe
(mint az Etus, csak kicsibe')
nem eszik tablettát ám,
habár Mágenheim Ádám
rászól: - Még megesel, bige!*

*a csillagozott limerick nem az én művem, mert Julcsi nem indít meg, ellenben Billt megindította. Köszi.