2009.10.21.

Drága Istenem!

Kicsit én is átrendezkedtem, köszönhető ez a jövő májusi elnarancsosodásnak, így nekem is kellett valamivel jelezni, hogy akár még lehet rám számítani is, de leginkább a tehetetlenség metafizikája készteti az itt töppedő jelent. Kinn albioni köd, benn veszprémi  kolimeleg. Jön a takarító, feltörli a köröttünk peszmegó koszt, de csak látszatra teszi, látszat vagyok én is. Látszatra ülök ide, és a látszat kedvéért teszem ezt. Te is látszatra emelsz magadhoz, hogy majd legyen egy talán legközelebbi hasonló áhítatos pillanatunk, nekünk kettőnknek. Hisz, mi  gyarlók, Jehova kreálmányaként nem feltétlen hiszünk a Halleluja pezsdítő erejében és erős, kezdeti (ab) óvó karodban, mely bicepsznél a legszebb s legkimunkáltabb izom. Kerek, éji fény törik rajt', tojájhéj roppan alatta. Elmúlás, restauráció. Ámen.

Istent kérem meg ezúttal, legyen oly szíves és közbenjárásával igazítsa ki Németország és Izrael közötti feszültséget, és vagy adassa vissza Germániával azt a művet vagy hallgattassa el kiválasztott népét. És erről Kafka megint mit sem tehet....

Max Brod, mit tettél???

A már-már indokolatlan kép mégis szép és izgalmas... Megyek el, mindjárt, a Móriczon lefelé, kigombolt kabátban....