Az úgy van, hogy az ember gyerekkorában tele van tervekkel, álmokkal, célokkal. Aztán telik az idő és végül minderre csak szépen és egy kis cinikus mosollyal a szája szegletében emlékezik.

Ma már az ember - jelen esetben én magam - nem álmodik, nincsenek nagyívű tervei, leszokott az álmodozásról. Ma már csak a maga szabályai és kisebb, de annál fontosabb igényei mentén szeretne beilleszkedni ebbe a társadalomba és ha arról van szó, akkor belülről bomlasztani, de mégse olyan hittel, mint volt. Annak idején az ember - jelen esetben én és még néhány kedves barátom - hitt a színházban, a művészet ezirányú önmegvalósításában és annak egy rendszerébe való beilleszkedésében. Aztán rá kellett jönni, hogy a professzionális színház is kicsit olyan, mint kurvának állni pénzért, de mi van, ha csak szeret az ember b.....

Jobb az út mentén, a föld alatt, kicsit másképp, előőrsként futni, kullogni hátul. Most egy vers következik 2003-ból, felvételi hajnalából...

[a Kilimandzsáró]

a Kilimandzsáró karnyújtásnyira lévő csúcsai
tisztelet a csúcsoknak
tisztelet a Kilimandzsárónak
tisztelet a karom ívének
a lépéseim emléke amik voltak
amik lesznek
és a csúcs precíz álom
amely 1 oltár marad örökre de így jó
kísérletezni, hinni, szeretni
látni és bölcsnek maradni
józannak, ítélőnek
és sosem félni, kételkedni a csúcsban

a lábaim megvannak
és lépni akarok velük
mert tudok lépni
és akarok
kézen fogva, szeretve

az idő eljön, a zászló a kezemben
mindjárt

tehát hinni, szeretni, tisztelni, akarni
és bölcsnek maradni

mint a Kilimandzsáró

és aztán bölcs elégedettséggel
az eget akarom ágyamba csalni
aztán Asztrovként dobnék pénzt orra alá
elfajzott, elzüllött, halott Asztrov

az égben már barátaim csábítom vissza
jó, jó, öngyilkosok leszünk, a Szajnába öljük magunkat
és akkor
holnap hajnalban

a legsúlyosabb mondat
bazmeg, én még ilyet nem láttam

vagyis

„kacagd ki azt a buzgót kinek a mély kell”

tisztelet mindenkori környezetem atomjainak
hogy tért formálnak életemhez
és fejlődni kényszerítik agyam, életem, világom!
tisztelet nektek bölcs atomok!

holnap hajnalban az utolsó lehetőség

(évezredek múlva)
és visszautasítom

játszani akarok….holnap hajnalban

HÍVŐ, OLTÁR, TEMPLOM, SZÍNHÁZ