Az úgy van, hogy az ember gyerekkorában tele van tervekkel, álmokkal, célokkal. Aztán telik az idő és végül minderre csak szépen és egy kis cinikus mosollyal a szája szegletében emlékezik.Ma már az ember - jelen esetben én magam - nem álmodik, nincsenek nagyívű tervei, leszokott…

Elmúlt éjfél, én egy fa tövében izzadtam bele a földbe a napom, a hetem, az életem. Közben a Bori énekelt, ami nem tartozik az új, épp aktuális megvilágosodásomhoz, viszont a bogarak keresztül-kasul rajtam, végig a szőreimen, a bőrömet tapintották, én meg nem akartam felkelni…