Mivel igen szűk szeletet árnyal le társadalmunkból kis tréhdli blogom olvasóközönsége, ezért merem csak ezt most ide. Én adtam cigit, igen, kettőt, én hallgattam végig kis vegzálásod, miszerint vörhenyes lófaszok adnak cigit ilyen időkben. Az vígasztal, hogy aznap este nyertem 1200 forintot (4,4€).
De mindezt nem panaszkodásként, vernyogásügyileg, vagy felháborodás gyanánt emlegetem fel, csupán pusztán. A videó tanulságos is. De nem az a tanulság, hogy ne dohányozz, dehogy!
A tanulság, hogy ha du. 4-5 óra fele lehetőséged nyílik egy szabadabb és lágyabb jelent burkolni magad köré kis metaxa és sör segítségével, Uram bócsá', más egyebekkel is, na akkor hagyni kell magadat menni, menni lefele, a képletes utcán, hegyről-völgybe, mert bár az érkezés balesetveszélyes, ellenben a felelősség koncentrációs gulágra van ítélve, te pedig megfeszülsz, hogy másnap....
A-ból B-be nem jutottam, tudom. Ezt a számomra valami isteni ölnek elképzelt tompa mámort, amit tisztelek, szeretek, nem lehet piedesztálra emelni, mert onnan fogant, ott pusztul. De jó naívan, szemlesütve fel-felpillantani rá. Nézni a dekadens, nagy, és világhírű mámort, ahogy húzza a barázdákat, mint strigulákat arcomra, és szeret.
Másnap reggel egyedül ébredek.